Lassan magunk mögött fogjuk hagyni a 2010-es esztendőt is. Nem mondthatom azt, hogy nem volt mozgalmas és nem tarkította több kisebb- nagyobb botrány, esemény ezt az évet. A délvidéki magyarság szempontjából mindenképpen feljegyezhetünk jópár érdekességet.
Ilyen az év legelejején befejeződött pártok újrajegyeztetési folyamata, amelyet a papíron létező öt magyar pártnak végülis sikerült abszolválnia. Igaz, hogy a MPSZ és a VMDK a határidő lejárta előtt szinte pár órával adta át a papírokat. Végülis, a több mint 700 szerbiai politikai párt száma a tizedére csökkent, így 2010-től fogva már 72 párt tevékenykedik az országban. A Magyar Remény Mozgalom (MRM) a magyar pártok sorában harmadikként adta át az aláírásokat és a dokumentációt, és másodikként regisztráltak minket.
Ezzel, amikor már úgy éreztük, hogy vége a több mint fél éve húzódó mizériának, s végre elkezdhetjük a párt megerősítését és intenzívebben képviselhetjük a magyarság jogait, nos, ekkor életbe lépett a szerbiai nemzeti közösségek nemzeti tanácsairól szóló törvény is, amelynek értelmében a nemzetiségeknek maguk kell összeállítaniuk a saját választói névjegyzéküket, ha közvetlen úton akarnak nemzeti tanácsot választani. Az MRM-ben már 2009-ben kimondtuk, hogy az új nemzeti tanácsokról szóló törvény nem jó, de némiképpen mégis haladás a korábbiakhoz képest. S, mivel a programunkban is leírjuk, hogy minden szintű választáson meg kívánunk mérettetni, így úgy döntöttünk, hogy mi is résztveszünk a választói névjegyzék összeállításában. El is mentünk a Vajdasági Magyar Szövetség által kezdeményezett találkozóra (a többi magyar párt ezt nem tette meg). Igaz, hogy ezen a találkozón megegyeztünk a közös aláírágyűjtésben, de a VMSZ-hez megszokott módon, egy szép kis manőverrel maguk kezdték el gyűjteni a polgárok aláírásait (és adatait!). Itt jegyzem meg, kényelmetlen is lett volna nekik, ha mi is netán azokkal az adatgyűjtő űrlapokkal dolgoztunk volna, mint az ő fizetett aktivistáik. A Fidesz minden erkölcsi, emberi és anyagi támogatásáról biztosította a VMSZ-t ezen akciójához (persze, a háttérből). Igy, nem maradt más, minthogy az MRM aktivistái maguk gyűjtsék az aláírásokat. Sikerült is hozzájárulnunk jópár ezerrel a sikerhez. Nagyjából 125 ezer magyar fel is íratkozott a névjegyzékre, így kiírták a választásokat 2010. június 6-ra.
Hogy ne legyen könnyű az ember élete, meghatározták, hogy kb. 1200 hitelesített, a névjegyzéken szereplő személyek által adott támogatói aláírással lehet csak listát állítani. Ez, tulajdonképpen, még egy nehezebb procedúra volt, mint az újrajegyzés maga, de ezt az akadályt is sikerrel vette az MRM. A választások előtt két-három hét maradt csak a valódi kampányra, amelyet intenzíven folytattunk közterületeken, plakátokon és a médiában való megjenéseken keresztül, de be kell látni, hogy se idő, se megfelelő mennyiségű pénz nem állt rendelkezésünkre egy ütősebb kampány lefolytatásához, az ismertségünk a lakosság körében pedig nagyon felszínesnek volt mondható. Ráadásul, kiderült, hogy a listák nem állíthattak választási megfigyelőket (mint az a többi választások esetében bevett szokás), hanem az önkormányzatok határozták meg a megfigyelőket. Igy, az MRM-nek egyetlen ellenőre se lehetett (!). A választásokon indultak olyanok is, akik ellenezték az Magyar Nemzeti Tanács létrejöttét (Bunyik-Rácz Szabó-féle koalíció) és szerb pártok janicsár csoportosulásai is (Demokrata Párt és Vajdasági Szociáldemokrata Liga civil szervezetei). Választási csalások történtek, de megfigyelők hiányában ezt hivatalosan bizonyítani nem tudjuk. Álljon itt egy példa: Topolyán a választások estéjén a VMSZ irodája számszerűen kimutatta az eredményeket, majd a hivatalosan összesített választási eredményeket három nappal később közölték, és Topolyán minden változatlan maradt a korábbiakhoz képest, kivéve az MRM szavazatait, ahol hirtelen hatvannal kevesebb lett ez a szám, míg a ,,ligások” hússzal többet kaptak, s negyven (!) új érvénytelen szavazat ,,került elő”. Több mint átlátszó a dolog, és ezt vajon hány helyen csinálhatták meg?! De maradjunk a földön. Két képviselőnél többet így se értünk volna itt el. Egy képviselőnk azonban bejutott a testületbe, s a minimális célunkat elértük.
Jelenleg magam képviselem az MRM-et az MNT-ben. És három bizottsági tagot is adunk a testületbe (Nyelvhasználati Bizottság-2 fő, Ifjúsági Bizottság-1 fő). Itt folyamatos, építő jellegű, de mindazonáltal kritikus szemléletű munkát fejtünk ki, amelyről a honlapunkon is tájékozódni lehet a Képviselőink írták c. rovaton keresztül. Ugyanitt, felszólalásainkat is megtalálhatják.
Az idei évben adtuk át a jól sikerült irodalmi pályázatunk nyerteseinek a díjakat és mutattuk be a sikeres műveket, több száz fős és koncerttel egybekötött rendezvényt tartottunk Topolyán az 1848-as hősök emlékének szentelve, résztvettünk egy erdélyi oktatási konferencián, megvédtük magunkat a szerb média és Ivica Dacsity belügyminiszter koholt és aljas vádaival szemben, vendégül láttuk egy lakossági fórumon Szávay Istvánt, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének elnökét, lakossági fórumon mutattuk be a megújult pártprogramunkat és az új pártvezetést, 30 településre jutottunk el a kampányunk során. A zentai Népkertben kiköveztük a forrást, így megszüntetve az a sártengert, ami ott uralkodott. Résztvettünk a Vajdasági Magyar Demokrata Párt által kezdeményezett ötpárti egyeztetésen a magyar állampolgárság ügyében. Személyesen tájékozódtam a szabadkai magyar főkonzulnál és az állampolgársági megbízottnál a magyar állampolgárság megszerzésének technikai részleteit illetően. Megkezdődött az aláírásgyűjtés a zentai vezetőség menesztésére, mivel azok képtelenek megoldást találni a lakosság problémáira. Meghirdettük a Délvidék Szépe szépségversenyt, amelyet 2011 folyamán bonyolítunk le. Természetesen, számos megemlékezésen vettünk részt és hajtottunk főt a múlt magyar hősei és ártatlan áldozatai előtt.
Kiemelném még, hogy több esetben nyílt levél, közlemény vagy felhívás formájában is felléptünk az itteni magyarság érdekében: felléptünk a Magyar Szó laptanácsa ellen, újabb temerini falfirkákat dokumentáltunk, reagáltunk a VMSZ-SZSZP rémkoalícióra, beszédet tartottunk a szegedi Trianon megemlékezésen, felléptünk az észak-bánáti házfoglaló cigányok esetében, kezdeményeztük a házfoglalással kapcsolatos törvénykezés megváltoztatását, tiltakoztunk a Kárpátia együttes kitiltása ellen és a magyarkanizsai EMI-tábor démonizálása ellen, követeltük az átvilágítást a délvidéki támogatások terén is, több fronton is tiltakoztunk a melegséget népszerűsítő rendezvények megtartása ellen a Délvidéken, a közbiztonság javítása érdekében kezdeményeztük a polgárőrség intézményének bevezetését, felhívtuk a figyelmet a Fidesz kivételezésére a MÁÉRT meghívottainak összeállítását illetően, amelyet aztán a Jobbik nemzetpolitikusa is többször számonkért a kormánytagokon, reagáltunk a rendőrök által fejbelövéssel megfenyegetett szabadkai magyar fiatalok esetében, figyelmeztettünk a valódi autonómia kiharcolásának fontosságára és a káros áldícséretek hanyagolására, kezdeményeztük a független délvidéki magyar médiahálózat kialakítását, kegyelmet kértünk a temerini fiúknak és számos helyi eseményre reagáltunk egyebek között.
A teljesség igénye nélkül ragadtam ki az pártot érintő események egy részét. Minden esetre, felemás érzésekkel búcsúztatom ezt az évet. Úgy néz ki, hogy nagyjából 15 hónap van hátra az önkormányzati, tartományi és köztársasági választásokig. Ami azt jelenti, hogy pártuknak egy izzadságos munkával következő éve lesz, hogy felkészüljünk ezekre a választásokra. Az idei évben sikerült számos helyen megalakítanunk, illetve újjá szerveznünk a helyi tagozatokat. Némileg a saját elfoglaltságom miatt, illetve objektív tényezők miatt ezen a téren alább teljesítettünk, mint amennyire szerettem volna, de a jövő évre nézve már komoly szervezési feladatok állnak előttünk. Dél-Bánáttól kezdve Nyugat-Bácskáig meg fogjuk vetni a lábunkat, s helyi szinteken is küzdünk a magyar emberek jobb életkörülményeiért és nemzeti öntudatuk erősítéséért.
Az év vége a politikában általában a hirtelenjében hozott helyi és tartományi, országos költségvetési vitákról szól. Számomra leginkább a Szabadkai Rádió esete adta az okot a fejcsóválásra és keserű mosolygásra. Tudni illik, a Szülőföld Alap újból a VMSZ-hez közeli civil szervezetek, önkormányzatokat és médiumokat támogatta inkább, s a független vagy pártokhoz nem köthető kezdeményezések alulmaradtak a ,,harcban”. A Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége így bejelentette három identitásmegörző műsorának beszüntetését. Erre pedig, hipp-hopp, minden VMSZ-es káder berohant a szerkesztőségbe, sajnálkozásukat kifejezni. Majd ezután jött a közlemény, amire furcsa módon senki se kapta fel a fejét. ,,A Szekeres László Alapítvány (ami a délvidéki magyarság fő helyi pénzelője – szerző megj.) meghívásos pályáztatás útján rendkivüli támogatást nyújt a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének, amely így megoldást jelenthet a szerkesztőség anyagi gondjaira, így döntött hétvégén a VMSZ Elnöksége (sic!).” Tehát, a VMSZ döntött úgy, hogy az elvileg mindenkit képviselő alapítvány kit támogat?! Persze, nem csodálkozok, hiszen a VMSZ Elnöksége nagyjából megegyezik a jelenlegi alapítványi kuratórium összetételével. Csak azon csodálkozom, hogy milyen vastag egyesek pofáján a bőr. Ráadásul, így most magukat akarták győztesként kihozni, közben pedig a Pannon RTV folyamatos pénzelésével éppen ők hozták ilyen helyzetbe ezt a szabadkai médiumot.
A dolog további érdekessége, hogy december 29-én lesz az MNT idei utolsó ülése. Ezen az ülésen a Szekeres László Alapítvány új kuratóriumát is megválasztjuk. Elkezdem olvasni a 15 jelölt nevét: Józsa László, Korhecz Tamás, Pásztor István, Egeresi Sándor, Dudás Károly... gondolom magamban, felesleges itt tovább olvasnom. Majd 14-ik helyen meglátom a saját nevemet. Összeráncoltam a homlokomat. Mi a fene? Ez meg kinek az ötlete volt? Velem senki nem konzultált erről. Nos, akárhogy is lesz, ha a 14 VMSZ-es vagy párthoz közeli személy mellett akarnának a ,,díszpintyet” is maguknak, hogy felmutassák: ,,Itt van, többpárti a Szekeres László Alapítvány is!” Ebben az esetben, csalódást kell, hogy okozzak. Minden átfolyó dináron rajta lesz a szemem, és fel fogom hívni a közvélemény figyelmét mindenféle visszaélésre és esetleges disznóságra! Persze, ez még nincs eldöntve, de előre szeretném ezt a dolgot leszögezni, még mielőtt valaki azzal vádolna meg, hogy az MRM összeborult a tisztázatlan múltú VMSZ-es káderek nagy részével.
Sok minden kavarog a fejemben az idei évre vonatkozóan, s lehet, hogy néhány fontos dolgot érdemtelenül ki is hagytam az írásomból. Kérem, nézzék el ezt most nekem. Azt hiszem, hogy a hivatalos honlapunkon (www.mrm.rs) megfelelő képpen tájékoztattuk a polgárokat ezidáig is. A sok gondolatom inkább már a jövő évi teendőkre és tervekre terelődött, amikkel majd egy másik írásomban foglalkozom.
Ezúton is szeretnék minden egyes magyarnak áldott és békés karácsonyi ünnepeket, és sikerekben gazdag, boldogabb új esztendőt kívánni! Legyen kitartásuk a felmerülő akadályokkal szemben, és ne feledjék, hogy összekapaszkodva minden egyes probléma könnyebben és hatékonyabban orvosolható.
Isten szeretete szálljon minden magyar házra és családra, karácsony ünnepén is!
László Bálint
