Szinte nincs olyan esztendő az ember életében, amikor ne történne vele vagy azokkal, akikhez tartozik valami olyan súlyú esemény, ami akár sorsfordító is lehet. Ilyen az idei év is, amikor majdnem tíz év után ismét népszámlálást tartanak az országban. Egy évtized alatt mindig merőben megváltozik egy társadalmon belüli közhangulat. Ezt azért írom, hiszen a kommunizmus ideje alatt, a háborús években vagy a nagy rendszerváltás hónapjai után meglehetősen eltérő felfogással gondoltak a nemzetiség és vallás felvállalásának kérdésére.
Ma, 2011-ben hiszem azt, hogy nyelvünk, nemzeti hovatartozásunk és vallási nézetünk kinyilatkoztatása a legtermészetesebb dolgok egyike kell, hogy legyen. A magyar állampolgárság könnyített úton történő megszerzése (pontosabban, visszaszerzése), valamint Trianon napjának a Magyar Összetartozás Napjává nyilvánítása a határon túli magyar nemzettest felkarolásának szándéka, ami minden délvidéki magyar számára valamiféle biztonságérzetet adhat.
Sajnos, nem kell túl nagy jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy lássuk, a délvidéki magyarság száma a korábbi összeíráshoz képest csökkenni fog: ez a demográfiai és migrációs mutatók realitása. Éppen ebből az okból kifolyólag fontos minden egyes magyar! A legutóbbi lakossági összeírásra, ahogy azt már írtam, 2002-ben került sor, amikor is összesen 293.299-en valották meg magyarságukat, ami az akkori lakosság 3,91 százalékát tette ki (Délvidék esetében ez 14,28 százalék volt).
Miért is vállaljuk nemzeti hovatartozásunkat és vallásunkat?
- mert minél többen vagyunk, annál nagyobbak a közösségi érdekképviseleti lehetőségeink;
- mert a magyarság több mint ezer éve államalkotó nemzete e vidéknek;
- mert egyedi kultúrális és művelődési értékeink csak így maradhatnak fenn;
- mert iskoláink, egyházaink, médiánk és kultúrális egyesületeink támogatása ettől függ;
- mert csak így szerezhetünk érvényt az egyenlő nyelvhasználatnak a hivatalokban, a munkahelyeken és az utcákon egyaránt;
- mert az egyesülő magyar nemzet tagjaként, több nyelvet beszélve, de őseink hagyományait és nyelvét büszkén hordozva és továbbadva értékesebb emberekké válhatunk.
A mozgalmunk számára a népszámlálás eredménye egy olyan támpontot fog nyújtani, amiről kijelenthetjük: ez az a szám, ami alá nem engedhetjük a közösségünket! Az utóbbi több mint húszéves délvidéki magyar érdekvédelmének a bizonyítványát kell kijavítanunk, ami koránt sem kis feladat. Első ránézésre még talán lehetetlennek is tűnik. Viszont, ha nem hinnénk benne, akkor nem lennénk itt.
Kérek mindenkit, hogy októberben őszintén és büszkén vállaljuk magyarságunkat és vallásunkat! Beszéljünk erről családtagjainkkal, barátainkkal, szomszédainkkal, ismerőseinkkel és távol élő rokonainkkal is! Minden magyar számít!
Ébresztő, Délvidék!
