Tisztelt Kongresszus! Kedves Nemzettestvéreim!
Először is, szeretnék köszönetet mondani a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak, hogy én is itt lehetek a mai kongresszuson. Itt állva is teljes megerősítést nyer számomra az, hogy a második világháború vége óta az összmagyarság ügye nem volt ilyen erősen képviselve az Anyaországban, a Kárpát-medencében és egész Európában. Ebben pedig a Jobbik oroszlánrészt vállal, s nem elbizakodottság azt sem állítani, hogy a képzeletbeli tortából ez a szervezet és minden támogatója szelheti messze a legnagyobb szeletet. De ha már a tortánál tartunk, az ünneplésre koránt sem jött el az idő.
Mi, délvidéki magyarok is tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenetek nap, mint nap. Egy olyan hatalom, amely a Jobbik programjából habzsolva kormányozza az országot, és eközben pedig akadályozzá és fúrja a tetteiteket és teljesítményeteket, nehezen tud őszinte politikát folytatni a határon túlon is. Ennek pedig mi isszuk meg a levét.
Sajnálatos az az elkésett külpolitika, amelyet ma a Csonkahon folytat. Az október 6-án, nemzetünk gyásznapján Szerbiában életbe lépett vagyon-visszaszármaztatásról és kárpótlásról szóló törvényben a délvidéki magyarok és németek háborús bűnösökként lettek megbélyegezve. A törvény elfogadását követően tűzoltó szerű mentőakciók indultak meg a magyar diplomácia részéről. Az események végkifejlete pedig majd 2011 december 9-én válik világossá, amikor majd szavazni kell Szerbia Európai Uniós tagságát illetően. Emlékezetes, hogy már télen a Magyar Remény Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselői, köztük Szávay István, Szegedi Csanád, Morvai Krisztina és Gaudi Nagy Tamás is erélyesen követelték a kormánytól, hogy Magyarország időben támasszon előfeltételeket a szerb kormány irányába. Ezeknek a követeléseknek egy részét meg is fogalmaztuk. Akkor a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői úgy reagáltak, hogy ebben a folyamatban nem lehet rendezni a kisebbség, tehát, a délvidéki magyarság kérdését! Most éppen ugyanez a szervezet is odafordult a magyar kormányhoz a vétójog kapcsán, és kérte Magyarország közbelépését.
Nos, tisztelt kongresszus, ez az a kétarcúság és következetlenség, amely a Jobbikban nem tapasztalható! És higgyétek el, hogy ezt a délvidéki magyarság azon rétege, amely hajlandó és nyitott arra, hogy ne csak a délvidéki pártmédiumokon keresztül informálódjon, máris nagyra értékeli. Ezt az őszinte, kemény, de ugyanakkor építő jellegű politizálást kívánom, hogy sikerüljön megtartani az elkövetkezendő nehéz években is, és Ti legyetek az a híd az anyaország és az elszakított magyarság között, amelyet se árvíz, se szélvihar, se emberi erőszak nem pusztíthat el, dönthet le.
Ez úton kívánok sikeres munkát a kongresszus minden résztvevőjének!
Elhangzott a Jobbik VIII. Országos Kongresszusán, László Bálint, 2011. október 29., Budapest
