Summa summarum

Összegezve a leírtakat megállapíthatjuk, hogy az „öt temerini fiatal” esete semmiképp sem fekete–fehér történet. Volt itt egy brutális módon végrehajtott bűncselekmény, koncepciós per és a realitást mellőző politikai játszmák sorozata egy olyan patthelyzetet alakított ki, amelyből egyszerűen nincs kiút. Sokan a megoldást az elnöki kegyelemben látják, de az egyszerűen nem fog bekövetkezni! 2013 előtt biztosan nem, de utána sem valószínű.

A szerb „igazságszolgáltatás” csődje

Igéretem szerint a harmadik részben a jogsértésekkel kívánok foglalkozni. A józan ész azt diktálja, hogy ha már rendelkezésre állnak bizonyítékok egy rendkívül súlyos bűncselekmény kapcsán, amelyben egy nemzeti kisebbséghez tartozó emberek érintettek, akkor a jogállam példát mutasson, mégpedig hogy nincs hátrányos megkülönböztetés és a törvény mindenkire egyaránt érvényes. Ezzel elkerülheti (elkerülhette volna) a nemzetközi bírálatokat. A szerb „igazságszolgáltatás” ennek pont az ellenkezőjét tette, érvekkel nehezen magyarázható okok miatt (nyilván politikai megrendelésre, egy egész közösség megfélemlítése céljából)!

Az első komoly jogsérelem már a rendőrségi kihallgatás ideje alatt érte a gyanúsítottakat. Először védő és tolmács nélkül lettek kihallgatva, majd pedig egyetlen védőt rendeltek ki, aki arra volt hivatott, hogy mind az öt személy jogainak a tiszteletben tartását szavatolja. Ezzel a hatóság megszegte a törvényt, ugyanis egy ügyvéd nem tud lelkiismeretesen öt személyt védeni, főleg olyan esetben nem, amikor a gyanúsítottak között érdekellentét áll fenn (egymásra terhelő vallomást tesznek). Ilyen körülmények között tett vallomás, jogállamban nem használható fel (Szerbiában pedig majdnem minden esetben teljes egészében elfogadják a rendőrségi dokumentációt).

A vád (+18)

Miután a bevezetőben megpróbáltam körülírni a bűncselekmény elkövetése idejében uralkodó társadalmi, politikai hangulatot, (amely megpecsételte az ügy további sorsát) ebben a részben magával a váddal és a hatóságok rendelkezésére álló bizonyítékokkal kívánok foglalkozni.

A körzeti ügyész 2004. június 29-én rendelt el nyomozást (Zahtev za sprovodjenje istrage br. KT.386/04), miután megkapta a technikai-kriminalisztikai vizsgálat eredményét és a gyanúsítottak vallomásait, melyet egy nappal előtte tettek a vizsgálóbíró előtt.

Ebben a bűncselekményt már emberölési kísérletnek minősítették (kriv. delo ubistvo u pokušaju iz čl.42. st.2. tač.1 KZ RS u vezi čl.19.OKZ) és a következőképpen írták le az eseményt:

(Bevezető)

2004. június 26-án kezdődik ez a történet és mi éppen Óbecsén voltunk, a HVIM által szervezett Kárpátia koncerten, ami azért maradt emlékezetes számomra, mert ez volt az első és egyetlen ingyenes fellépésük a Délvidéken, és jómagam több temerini bajtársam társaságában az egész estét az utcán „buliztuk” végig.  Lehet épp azért nem mentünk be, mert ingyenes volt, vagy pedig azért mert nagy volt a tömeg, de lehet, kint csak jobb volt a „biztonság” (lezárt utca, rohamrendőrök, ostromállapot), szóval nem emlékszem pontosan, de biztos jó buli lehetett.

Itt hallottunk először arról, hogy előző éjszaka történt valami Temerinben. Azt pontosan nem tudtuk, hogy mi, de többen említették, hogy „bevitték a punkerokat”, mert állítólag megvertek egy szerb nemzetiségű fiatalembert. Nem vettük komolyan (ez akkoriban nem számított hírnek), nevetve legyintetünk, hogy majd kiengedik őket.

Emlékszem még, hogy másnap, vasárnap, választásokat tartottak, és ami ezek után következett, az olyan folyamatokat indított el, amelyek megváltoztatták nem csak egyének, hanem egy egész közösség életét.