Summa summarum
Összegezve a leírtakat megállapíthatjuk, hogy az „öt temerini fiatal” esete semmiképp sem fekete–fehér történet. Volt itt egy brutális módon végrehajtott bűncselekmény, koncepciós per és a realitást mellőző politikai játszmák sorozata egy olyan patthelyzetet alakított ki, amelyből egyszerűen nincs kiút. Sokan a megoldást az elnöki kegyelemben látják, de az egyszerűen nem fog bekövetkezni! 2013 előtt biztosan nem, de utána sem valószínű.
Mit látnak a kegyelmi kérvényt elbírálók és mit vár el a magyar diplomácia?
Tudni kell, hogy kegyelmi kérvényt két elítélt esetében elutasították (ők ketten vettek részt a kínzásban és okozták az életveszélyes sérüléseket) és a többi három személy esetében még nincs válasz. A háromból az egyik elítélt az elmúlt 18 évből kb. 16-ot töltött rács mögött egyéb bűncselekményekért is, míg a másik már ült az eset előtt fél évet és csak egy személy számít büntetlen előéletűnek, ha ezt a legutóbbit nem számítjuk. Ha én lennék Szerbia elnöke és ezt látnám, biztos elutasítanám a kegyelmet (főleg ha lenne ambícióm továbbra is politizálni). A magyar diplomácia pedig „követeli” az igazságtételt, de már eleve hibás hozzáállással, így eredményt se várjon senki!
A szerb „igazságszolgáltatás”, figyelembe véve a bizonyítékokat, a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor nem állapította meg minden résztvevő személyes felelőségét. A közvélemény „megnyugtatása” érdekében kollektívan ítélkezett mind az öt fiatalt felett! Most a magyar diplomácia átvéve ezt a játékszabályt, „egy csomagban” kívánja elérni a szabadon bocsájtásukat. Ez járható út, de eddig eredménytelen!
Lehet, én vagyok túl gyakorlatias, de azt tanultam meg, hogy több értelme van (főleg kisebbségben) menteni elvtelenül a menthetőt, mint az elvek mögé bújva elveszíteni mindent. Lásd a szerb koszovói politikát (ha időben kapcsolnak legalább az északi részt visszacsatolhatták volna, de nekik minden kellett, így az egész tartományuk nélkül maradtak). Ebben a kérdésben is, ha a diplomácia nyomása arra irányult volna, hogy legalább azt a két személyt segítse szabadsághoz, akiknek elvi lehetőségük lett volna megkapni a kegyelmet, vagy az átadott feltételes szabadlábra helyezésre a pozitív választ, akkor véleményem szerint már legalább egy személy „szabad” lenne (inkább feltételesen, mint kegyelemmel).
Beszéltem nemrégiben egy magyar parlamenti képviselővel és amikor rákérdezett, hogy mik a fejlemények az „ötök” ügyében, mi mást válaszolhattam volna, mint, hogy semmi. Ugyanakkor megjegyeztem, hogy nekem merőben más a véleményem az ügyről, mint a nagy többségnek. Felvázoltam röviden, amire azt a választ kaptam, hogy sajnos, mivel az eset így épült be a magyar köztudatba, neki eme álláspont mellett kell kitartani. Megértettem, mert logikus, csak éppen nem fog eredményre vezetni.
Tavaly májusban találkoztam az egyik elítélttel és rákérdeztem, hogy márciusban az ügyvéd által megírt kérvényt a feltételes szabadlábra helyezésre át adták-e. Nemleges volt a válasz, azzal kiegészítve, hogy ő nem bánt meg semmit és a kérvénybe ez is bele van írva. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy: akkor rohadj bent még három évet! Másnap elküldték, majd szeptemberben elutasították, majd üzentem neki, hogy adják be újra, ha pedig azt is elutasítsák, akkor újra és újra. Hogy meg tették-e, nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen megoldás (politikailag a legkivitelezhetőbb).
Lehet továbbra is hajtogatni, hogy igazságtalanság, ami történt, ez igaz, és háborús bűnökért voltak, akik ettől rövidebb időtartamú büntetést kaptak, de nem sorolhatjuk egyszerű verekedés kategóriájába sem ezt a súlyos bűncselekményt és mártíroknak sem az elkövetőket, mert ez nem felel meg a valóságnak! Lehet, tévedek, de ha lenne beleszólásom, változtatnék a magyar politikum ügyhöz való viszonyulásán és lépcsőfokonként, minden börtönben levő fiatalért külön–külön harcolnék, időben is elválasztva, mert ez az egyetlen esély arra, hogy egyáltalán valaki a börtönből kiszabaduljon a teljes büntetés leszolgálása előtt! Még egyszer ismétlem, ez kizárólag az én magánvéleményem (eddig ilyen ötlettel sehol sem találkoztam), lehet tévedek, az is lehet, hogy Tadity már holnap megkegyelmez (még egyszer: lehetséges, de nem valószínű). A lényeg, hogy feljebb felvázolt hozzáállásnak nem látom az alternatíváját és egyszerűen nem jut eszembe olyan más megoldás, amely a gyakorlatban is megvalósítható lenne!
Köszönöm mindenkinek, aki érdeklődést tanúsított az írásaim iránt és remélem, hogy egyes kérdéseket sikerült legalább részben megválaszolnom. Külön köszönet az építő jellegű kritikákért.
Előzmények:
http://mrm.rs/blog/olah-robert-blogja/680-61-ev-igazsagtalanul-i-resz
http://mrm.rs/blog/olah-robert-blogja/681-61-ev-igazsagtalanul-ii-resz
http://mrm.rs/blog/olah-robert-blogja/688-61-ev-igazsagtalanul-iii-resz
(Oláh Róbert)
