A magyar kisebbség politikai szempontból újra a kezdeteken van - Interjú László Gyulával, aki tartományi képviselő Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházában, a Magyar Remény Mozgalom pártigazgatója és a Magyar Fordulat koalíció szakértői bizottságának tagja. Az interjú megjelent a Szabadkai Magyar Hírlap 2. számában.
Kik alkotják és milyen okból alakult meg a Magyar Fordulat koalíció?
A Magyar Fordulat koalíciót négy délvidéki magyar párt alkotja: Magyar Polgári Szövetség, Magyar Remény Mozgalom, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. A Magyar Fordulat (MF) pártjai abból a tényből indulnak ki, hogy az elmúlt több mint két évtizedes időszak, az érdekvédelem és a tényleges magyar politikai autonómia megvalósítása terén nem hozott valódi áttörést. Ennek oka, hogy a pártpolitika és a magánérdek került előtérbe.
A vajdasági magyar nemzeti közösség alapérdeke, hogy a politikai megújuláshoz minden vajdasági magyar párt hozzájáruljon. Ezt szem előtt tartva a Magyar Fordulat pártjai nyitottak a feltétel nélküli párbeszédre és a programalapú együttműködésre, minden magyar érdekvédelmi szervezettel. Programunk kiindulópontja a Magyar Koalíció 2008-ban mind a négy párt által elfogadott autonómiakoncepciója.
A 2009-ben elfogadott, ma is hatályban levő nemzeti tanácsokról szóló törvény azonban a tényleges politikai autonómia jegyeitől megfosztott képviseleti modellt vezetett be, amely nem felel meg a Szerbiában élő magyar közösség érdekeinek. A Magyar Fordulat pártjainak célja az, hogy mielőbb bekövetkezzen a teljes fordulat és a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja, és a tényleges politikai autonómiáért folytatott küzdelem újra elsődlegessé váljon, nem csak a magyar pártok, hanem a közösség egésze számára is.
A vajdasági magyarság szemszögéből mik a lényeges különbségek a VMSZ és a koalíció politikai állásfoglalásában?
A vajdasági magyarok - más demokratikus erőkkel karöltve - egy egész évtizeden keresztül harcoltak a szerbiai társadalom demokratizálódásáért, de a 2000. október 5-ei változások, és a magyarok részvétele a köztársasági kormányban (lásd: alelnöki poszt) számunkra nem hozott semmilyen változást. A magyar kisebbség, politikai szempontból, újra a kezdeteken van, ami a megmaradás szemszögéből nézve élet-halál kérdéssé teszi azt, hogy képes-e a magyar közösség valódi politikai fordulatot véghezvinni. Az MF pártjai szövetségre léptek, hogy a magyar választópolgároknak legyen lehetőségük valódi magyar érdekeket szolgáló összefogásra szavazniuk.
Az MF pártjai más pártokhoz való viszonyukat attól teszik függővé, hogy azok hogyan viszonyulnak ehhez a programhoz. Tevékenységüket ezért, a vajdasági magyarság legfőbb érdekének tartott autonómiaigényének, valamint a Kárpát-medencében megkerülhetetlenül szükséges magyar-magyar együttműködés szempontjainak rendelik alá.
Programunkat az őshonosság, a nemzeti együvétartozás és a más nemzetekkel való békés együttélés, a pozitív diszkrimináció, a vagyonhoz való jog, valamint az emberi jogok elveire alapozzuk.
Hogy tekintenek a nemzeti tanácsokról szóló törvényre melyet a Szerb Parlament megszavazott, és hogy vannak megelégedve annak alkalmazásával?
Csalódottan és némi dühhel vettük tudomásul a politikai színtéren történő eseményeket. Emlékeztetőül, a szerbiai parlament idén ősszel elfogadta a restitúcióról és kárpótlásról szóló törvényt, amely a kollektív bűnösség elvét sugallja, és október 6-án (éppen a magyarság gyásznapján) lépett hatályba. A törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja kimondja, miszerint „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei” nem jogosult az elvett vagyon-visszaszármaztatásra, illetve kárpótlásra. Ezt megszavazták a demokrata és vajdasági szerb pártok képviselői is.
A délvidéki magyar közösség a magyar kormányt arra kérte, hogy keményen lépjen fel Szerbiával szemben, és ha szükséges, akkor emeljen vétót Szerbia EU csatlakozásának megszavazása során. Úgy tapasztaljuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) részbeni hibája az is, hogy a törvénybe ez a megbélyegzés belekerülhetett, mivel nem folytatott széleskörű megbeszélést, közvitát e fontos törvény kapcsán. A VMSZ elnöke és parlamenti képviselői másodszor is megkerülték a délvidéki magyarságot, amikor nem nyilvános, háttérmegegyezéseken keresztül belementek abba, hogy a szóban forgó törvényt ne változtassák meg, hanem egy új, a rehabilitálásról szóló törvényben ,,tegyenek utalást és tisztázzák” a kárpótlási törvény szóban forgó rendelkezését.
Az újabb törvény 5. szakasza tartalmazza „a törvény erejénél való rehabilitálást”. Ez a rehabilitálás nem helyettesítheti egy olyan képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását a szerb parlamentben, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.
Az életbe lépett törvények a gyakorlatban majd márciustól kerülnek alkalmazásra, így minden másról még korai lenne nyilatkozni.
Mit vár az elkövetkező választásoktól helyi szinten?
Szeretnénk minél több magyar választópolgár bizalmát elnyerni, és annyi képviselőt bejuttatni Szabadkán és minden más fontosabb magyarok lakta községben, hogy képesek legyünk magyar vezetésű önkormányzatokat létrehozni. Később ezek az önkormányzatok megkezdhetnék a szövetségre lépést, amely az első lépés lenne a területi autonómia kialakítása felé, amely programunk egyik alappillére.
Szabadkai Magyar Hírlap - 2. szám
